Adatközpont túlfeszültség elleni védelem

Az adatközpontok villámcsapás elleni védelme nem egyszerű feladat.

Az áramellátó vezetékek védelme és az energiaellátás karbantartása:

Az adatközpontokban az áramellátás folyamatossága a legfontosabb. Az adatközpontok hatalmas mennyiségű energiát fogyasztanak, nemcsak az informatikai rendszerek működtetéséhez, hanem a berendezések hűtéséhez is. De nem mindegyik van megfelelően védve, ami azt jelenti, hogy egyre nagyobb szükség van a nagyobb védelemre.

A villámcsapások által okozott károk nagy része az épületbe belépő vezetékeken indukált túlfeszültségen keresztül az elektromos és elektronikus alkatrészeket érinti. A fémcsövek (víz, gáz, stb.) túlfeszültséget is okozhatnak, míg az elektromos földelés és az ún. “tiszta” számítási föld elválasztásakor a különböző szolgáltatások, illetve a különböző földelési kapcsolatok közötti ekvipotenciál hiánya okozhat gondot.

Az 1+2 típusú túlfeszültség-levezetők telepítése villámcsapáskor megvédheti a bejövő vezetékeket és az érzékeny áramköröket alacsony maradék túlfeszültségük miatt, azonban az épületbe bemenő fémcsövek földelése szükséges lesz az ekvipotenciális rendszer kialakításához.

A 2-es típusú túlfeszültség-levezetőkre a számítógépes rendszerek, az inverterek és az érzékeny berendezések védelmére is szükség van. Ezeket a túlfeszültség-levezetőket a helyszínen lévő különféle elektromos szekrényekbe kell beépíteni.

Az adatközpontok belső védelmét az IEC 62305-4 szabványban meghatározott villámvédelmi zónák, LPZ 0A-tól LPZ 3 zónáig kell végrehajtani. Az LPZ 0A villámvédelmi zóna az a zóna, ahol közvetlen villámcsapás lehetséges az LPZ 3 zónáig, ahol a végberendezések találhatók, és ahol a maradék túlfeszültséget alacsonyan kell tartani ahhoz, hogy ez a berendezés biztonságos maradjon. Különféle túlfeszültség-levezetőket kell felszerelni az energia megelőzésérevillámcsapástól az elektromos hálózaton keresztüli lépcsőzetes áthaladástól.

Az adatközpontban tárolt és feldolgozott adatok védelme:

Az adatközpontok sebezhetőek a fizikai és kibertámadásokkal szemben. Behatolásgátló rendszerekkel (kamerák, jelenlétérzékelők stb.) és kifinomult felügyelettel védik őket, amelyeket villámlás és túlfeszültség ellen is védeni kell. Ezek a rendszerek többnyire az épületeken kívül helyezkednek el, és mivel az adatközpontok gyakran nagyon kiterjedtek, védelmük bonyolult.

Az adatok kívülről befelé történő kommunikációja főként optikai kábelen keresztül történik. Ez a fajta kötés immunis a túlfeszültségre, azonban vannak vezetékes kapcsolatok a Telecom típusú többpáros adatkábeleken keresztül. Az ilyen típusú vezető csatlakozások különösen érzékenyek a villámlás közvetett hatásaira és a túlfeszültségekre, ezért 2-es típusú túlfeszültség-levezetőkkel kell védeni őket. A koaxiális kábel csatlakozásait is védeni kell, a frekvenciajelek típusának megfelelően,impedancia, feszültség és csatlakozó típusok. Védeni kell a megfigyelő berendezéseket, hőkamerákat, személyazonosság-ellenőrző rendszereket, biztonsági zárakat, tűzjelző és behatolásjelző rendszereket is. A földelőkészletek minden koaxiális kábel, például kültéri antennák és kültéri megfigyelő kamerák túlfeszültségének csökkentésére használhatók. A biztonsági szempontból kritikus berendezésekhez 2-es típusú túlfeszültség-levezetőket kell használni, amelyeket gyakran többeres kábelekkel csatlakoztatnak. Az adatvédelmi SPD koaxiális, Ethernet, RS485,Az RS232-nek, RJ11-nek stb. meg kell felelnie az IEC61643-21 szabványnak.

Adatközpont épületek védelme:

A magas pontokon, mint például a kommunikációs antennák vagy a generátoregységek kéményei nagy a valószínűsége annak, hogy villámcsapás éri őket. Ilyen esetben a villámáram bármely vezető elemen, például betonvasakon, fémszerkezeteken vagy fémburkolatokon keresztül a földre áramlik. A villámlás elleni védelem érdekében különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ezeket a magas pontokat külső vezetékekkel kösse össze a földdel.

A villámvédelmi rendszer telepítése ütési pontokkal ellátott hálós ketrecrendszerként vagy korai streamer légterminál használatával több mint tanácsos. Ennek olyan védelmi sugarat kell biztosítania, amely lefedi az épület teljes felületét, valamint az egyéb érzékeny zónákat vagy a környező épületeket, például generátorokat, hűtőegységeket vagy a központ megfelelő működéséhez szükséges melléképületeket.

Jó a villámáramot több levezető vezetéken keresztül felosztani a magas pontok (hálókör, aktív vagy passzív villámhárítók) és a földelőrendszer között. Ez gyorsan földeli az áramot és csökkenti a szükséges elválasztási távolságot. A villámáram jó eloszlása ​​több vezetőn keresztül csökkenti az épületen belüli vezetők indukciós hatását. Ez csökkenti az épület vezetékein keresztül indukált túlfeszültséget, és csökkenti a túlfeszültség-levezetőkre gyakorolt ​​hatást,meghosszabbítva életüket.

Fontos szempont a tetőn lévő földhöz csatlakoztatott berendezések és a villámhárítók közötti távolság. A 62305-1 szabvány elmagyarázza ennek a távolságnak a kiszámítását. Ha túl közel vannak egymáshoz, kisebb, mint az elválasztási távolság, össze kell ragasztani őket, és 1-es típusú túlfeszültség-levezetőket kell felszerelni minden olyan vezetékre, amely ezt a tetőtéri berendezést táplálja. Ha azonban a távolság nagy, akkor nincs szükség ragasztásra, és 2-es típusú túlfeszültség-levezetőkre van szükség, éselegendő. Az 1-es típusú túlfeszültség-védelmi eszköz (SPD) 4-5-ször drágább, mint a 2-es típusú SPD.